Pécsvárad ezer esztendeje szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Keleti-Mecseknek. Géza fejedelem korában a mai vár területén fejedelmi udvarház és két templom állott. Ezt a birtokot adta István király a bencés rendnek két piac jogával és mintegy 40 faluval együtt. Az apáti palotát, a templomokat és a szerzetesházat a vár fogadta be, kívüle éltek a vár szolgálónépei és külön a szabad polgárok. 1258-ban Pécsváradon a szabad polgárok pereskednek az apát földesúrral függetlenségük érdekében. Elérik, hogy külön városi bíróval, esküdtjeikkel és önkormányzattal irányítsák életüket. A két piac 30-40 kilométerről vonzotta az iparosokat, kereskedőket. Helyben is jelentős számban éltek iparosok, kereskedők, vállalkozók a középkorban. A felső piac körül (ma Kossuth tér) jelennek meg az első polgárházak. A szőlőkultúra napjainkig, a vízimolnárság hagyománya a közelmúltig fennmaradt Pécsváradon.
Civitasként, azaz városként 1333-ban említik először Pécsváradot. Oppidumként, azaz mezővárosként 1439-ben és a XV-XVI. század fordulóján szerepel az oklevelekben. Pécsváradot a monostorról és a Vashegyről (a Zengő középkori neve) nevezik meg 1212-ig: monasterium Sancti Benedicti (Szent Benedek monostora; 1038, Pozsonyi , Pray kódex). WARAD = vár(acska), kis vár, írják le 1212-ben először egy peres iratban.
Mai alakjában Károly Róbert írja le előszőr a hely nevét, aki Pechwaradról keltezi egy levelét 1316-ban. A török hódoltság (itt 1543-1686) idején Pécsvárad az 5 baranyai náhie (bírósági székhely) egyike. A virágzó középkori város a török időben lehanyatlik. Ebben az időben szerbek települnek a városba. A magyarság a török időben veszi fel a kálvini vallást. 1689-től a pécsváradi apát megkezdi a németek betelepítését, akik 1711-1712-ben érkeznek tömegesen. A pécsváradi németség katolikus vallású, leszármazottai ma is itt élnek.

A nagybirtokot Mária Terézia 1778-ban közalapítványi uradalommá alakítja. Célvagyon lesz, feladata a budai egyetem fenntartása, működését a királyi kamara irányítja. Mint kincstári birtokot példaszerű jobbágyvédő politika, korszerű technológia jellemzi., így Pécsvárad és környéke dinamikusan fejlődik. A pécsváradi uradalom ezután egyike a történelmi Magyarország 5 főtiszti kerületének, tisztviselőinek házakat épít a város területén, melyek ma is állnak. A hiteleshely 1778-ig működik a várban.848-ig a várban van az úriszék, a földesúri törvényszék. Elnöke a táblabíró, tagjai uradalmi főtisztek, ügyvédek, tisztviselők. 1793-tól fogva Pécsvárad katonai állomáshely, ahol laktanya és kórház van a Hardegg vasas lovasok számára. A katonák a múlt század végéig tartózkodnak itt. Épületeik ma is állnak.

Az 1849 októberében alakul meg a pécsváradi járás, amely 1966-ig áll fenn. 1909-ben kezdik építeni a Pécs-Bátaszéki vasútvonalat, 1912-ben indul a személyszállítás. Felélénkül a gazdasági élet: 1910-ben megalakul a Pécsváradi Takarékpénztár. 1911-ben a helyi és környékbeli tejtermelésre alapozva Fleischer Lipótné sajtgyárat alapít: üzlethálózatuk volt Budapesten, szállítottak Belgiumba, Angliába, Német-, Olasz- és Franciaországba. A legnépesebb iparos céh, a molnárság évszázadokon keresztül, 1948-ig mintegy 25 vízimalmot működtet Pécsváradon. 1919-ben modernizálnak, részvénytársaságként létesítik a műmalmot, a mai Pécsváradi Malom Kft. jogelődjét.
1934-ben Pécsvárad lakóinak száma 2760: 90 iparos dolgozott a településen. Volt gőztéglagyár, benzintöltőállomás, 3 fakereskedés, gőzmalom, mészégető, 4 mészáros, 20 kereskedő. Élénk társadalmi élet zajlott a 7 egyesületben. Mindkét világháború pusztításai megkímélték a települést, az első világégésben 72 pécsváradi esett el. 1918 őszétől Pécsvárad is az antant szerb megszállás alá kerül 1921 augusztusában, a megszállás végeztével a helyi szerbség Jugoszláviába távozik, eltűnik Pécsváradról. 1945 után Pécsvárad népe, társadalma alapvetően átrendeződik, kicserélődik. Mintegy 180 katonai és polgári személy veszti életét a háborúban és a deportálásokban. Csaknem eltűnik a mintegy 150 fős helyi zsidóság. 1944 karácsonyán indítják oroszországi munkaszolgálatra a helyi sváb fiatalokat, főként nőket. 1946 tavaszán 86 polgárt minősítenek volksbundistának, 36 házat, 449 kh földet vesznek el tőlük, ugyanekkor 134 család igényel összesen 395 kh földet, a Dél-vidékről, az Alföldről, 1947-ben a Felvidékről érkező magyar családok.
1948-ban földművesszövetkezet alakul, 1949-ben alakít tsz-t 30 új gazda, 1953-ban 22 gazda kerül kuláklistára. 1951-ben alakul meg a Kisipari Termelőszövetkezet a helyi iparosokból, majd ebből 1963-ban a Járási Építő KTSZ: mindhárom szövetkezet túlélte az 1990-es változásokat. Az államosítások, szövetkezetesítések korában sem települt Pécsváradra a helytől idegen vagy környezetszennyező ipari tevékenység. Megőrződtek a hely hagyományai: a gyümölcstermesztés, szőlőművelés, iparűzés, erdőgazdálkodás, idegenforgalom. Sokféle szolgáltatás, és az értelmiség jelentős koncentrációja. Az 1953-ban megépült a 6-os főközlekedési útvonal. A község keleti határában új családi házas településrész alakult ki az ötvenes évek végétől napjainkig. Pécsvárad történelmi településrésze ugyanakkor szinte érintetlen maradt.